Xenotilapia ochrogenys

10-11cm
8-9cm
250L
300L

Xenotilapia ochrogenys
(Boulenger, 1914)

 

A Xenotilapia ochrogenys egy 10-11cm-es méretet elérő, sekély vizekben, többnyire kis csapatokban élő, rajokba verődő halfaj, amelyet eredetileg, érthető okokból az Enantiopus ochrogenys néven írtak le. Ez a név annyiból figyelemre méltó, hogy sárgatorkú Enantiopust jelent, amely név a Kilesa és Kavalla környéki Xenotilapia melanogenysekre is pontosan ráillik. 1950 körül Whitley Stappersetta singularis néven írta le az ochrogenys egy populációját. Ez a név ma szinonimként kezelt, noha névadójává vált az új fajként leírt fekete foltos, fekete farok alatti úszó szegészes, de ezeket leszámítva az ochrogenysre nagyon hasonlító Xenotilapia singularis fajnak! Az ochrogenysek csak a tiszta homokkal borított, sekélyvízi tófenéken fordulnak elő, ezeket az élőhelyeket, viszont a halak szemszögéből nézve áthatolhatatlan, sziklás és üledékes aljzatú régiók választják el egymástól, ezáltal tagolva a partszakaszt számos különálló élőhellyé, amelyeken egymástól független szín illetve területi változatok alakulhatnak ki. Az ilyen izoláció tette lehetővé a singularis faj létrejöttét is, a déli, zambiai területeken. Vadon többnyire szúnyogok és más repülő rovarok lárváit, valamint ágascsápú rákokat fogyasztanak, növényi maradványokat csak nagyon kis mennyiségben találtak a gyomrukban. A hímek revírüket kis termetük ellenére agresszíven védik, mivel tisztán anyai szájköltő fajról van szó, a melanogenysekhez hasonlóan fészekgödreikbe egymás után próbálják becsábítani a környező ívásra kész nőstényeket. Az ikrák száma általában 6-9 körül alakul, viszont ennek ellenére is megfelelő körülmények, vízértékek és táplálék biztosítása mellett meglepően nagy számban, gyakran szaporodnak. Mivel színezetük világosabb, kevésbé harsány, akváriumi tartásnál hátrányt élveznek a singularis faj egyedeivel szemben, igazán csak a vad állományokból is a legkönnyebben hozzáférhető Xenotilapia ochrogenys Kigoma, ami elterjedt a számos területi változat közül.

 

Xenotilapia ochrogenys rendszerezésének története:
•    Xenotilapia ochrogenys (Boulenger, 1914) – by Poll 1986
•    Enantiopus ochrogenys Boulenger, 1914 – by Greenwood 1978
•    Xenotilapia ochrogenys ochrogenys (Boulenger, 1914) – by Poll 1956
•    Xenotilapia ochrogenys (Boulenger, 1914) – by Poll 1946
•    Enantiopus ochrogenys Boulenger, 1914
Szinonímák:
•    Stappersia singularis Boulenger, 1914
•    Stappersetta singularis Whitley, 1950

 

Tanganyika-tó

Halfaj térkép

Tanganyika-tó számokban

Hosszúság: 673 km
Szélesség: 50 km
Felszíni terület: 32892 km²
Átlagos mélység: 570 m
Legnagyobb mélység: 1 470 m
Part hossz: 1828 km

Hőmérséklet: 25-26 °C
Kémhatás: 8.0-8.5 pH
Összkeménység: 18-20 gH
Karbonát keménység: 12-18 kH
Vezetőképesség: 550-600 µS/cm