Altolamprologus
Vadászsügérek
Altolamprologus sp.
A másik, első sorban a tó déli és nyugati partvonala mentén honos kisebb testű, kevésbé meredek fejformájú, megnyúlt koponyájú fajt mindössze 22évvel ezelőtt írták le hivatalosan, Altolamprologus calvus-ként.
A nem legújabbnak gondolt faját már Ad Könings 1998-ban csatolta a hasonló morfológiai és táplálkozási, életmódbeli vonatkozásai miatt ide. Viszont, mint később kiderült tévedett! A korábbi Neolamprologus fasciatus-ról van szó, amelyre csak 9évig volt érvényben az Altolamprologus fasciatus név, 2007ben Stephan Koblmüller a faj rokoni kapcsolatait, fajkeletkezési vonatkozásait vizsgálva elvetette az új elnevezést, ismét két fajosra csökkentve a vadászsügérek körét.
A tó több részén is találtak egymástól elszigetelve törpe vadászsügéreket, így Zairében a legfeljebb 5-7centisre növő sp. Sumbu-t, míg Tanzániában a Mpimbwe foknál egy alig 3,5-4centisre növő változatot! Ezeket a csigaházakban élő alakokat ma még az A. compressiceps helyi változatainak tartják, noha sokak szerint helyénvaló lenne a különálló fajokként történő besorolásuk.
Mindkét fent említett halra az oldalról lapított testalak jellemző, amely szorosan összefügg ragadozó életmódjukkal. Sziklarepedésekben vagy csigaházakban elrejtőzve sügér ivadékokra és gerinctelenekre rontanak rá(a gyomortartalom vizsgálatok főleg apró rákokat, lárvákat találtak a vadon kifogott vadászsügérekben), valósággal beszippantva azokat, előretolható állkapcsaikkal.
Akváriumi tartásuk, tenyésztésük, noha számos sügérfajhoz viszonyítva nem egyszerű, ma már probléma mentesnek mondható. Viszont ehhez maximálisan figyelembe kell vennünk a vadon megszokott környezetüket és életmódjukat.
A tó partvidéki zónájában, időnként heves hullámverésnek kitett sekély vízben élnek, így a vízminőségre, oxigénszintre, illetve az oxigén felvételét esetleg akadályozó szennyezőkre(nitrit, nitrát) figyelni kell náluk! Párválasztó és erősen revírtartó halak lévén többnyire 150 literenként néhány csigaházzal, vagy kőrakással 1 párt tartanak, esetleg nagyobb akváriumban, más ragadozók vagy nagyobb vegyes táplálkozású Lamprologusok társaságában.
Vannak akik kolóniában is sikeres tartásról, tenyésztésről számolnak be, amikor is kellő táplálékbőség, alapterület és búvóhely mennyiség biztosítása mellett akár 5-15 pár is él egy akváriumban, rendszeresen, közel egy időben ikrázva.
A szaporodásuk akár párban, vagy csapatban tartjuk őket, viszonylag biztosnak mondható, sziklarepedésekbe, nagy csigaházak falára helyezik ikráikat, amelyeket a nagy hímek gyakran csak a csigaházon kívülről termékenyítenek meg! Viszont sokkal több a sikeres ikrázás, mint a felnevelt fészekaljak száma. A nőstény testnagyságától függően 50-250 ikrát is lerakhat, viszont az ivadékok aprók és rendkívül lassan fejlődnek. Többnyire 7-9 hónap alatt érik el az eladáshoz szükséges testméretet. A növekedési ütemet tetézi a vízértékekkel szembeni érzékenységük. Egy egy rosszul időzített vízcsere, túlzottan klóros vagy magas nitrát tartalmú csapvíz az összes növendéket órákon belül elölheti.
Általában a szülőktől kis akváriumban külön keltetve, 1-1,5cm-es mérettől kezdve már a lehető legnagyobb akváriumban tartják az ivadékokat egészen 3-3,5centis méretig, amíg egymás társaságát és a zsúfolt tartást viszonylag jobban tűrik. Így bőséges élő (Artemia nauplius) és fagyasztott táplálék adása mellett a növekedésük észrevehetően gyorsul.
Díszakváriumi tartás esetén a megfelelő berendezéssel és kiegyensúlyozott etetéssel sok későbbi probléma megelőzhető. Túlnyomórészt élőhal etetése mellett a hímek a vadászat hevében akár a náluk jóval kisebb nőstényekre is rárabolhatnak. Ennek esélye mesterséges tápokkal etetve viszont minimális, ahogy a törpe fajokra sem jellemző.
Ma már a beszerezhető változatok köre(még ha ezek sajnos nem is kerülnek be nagyobb számban a kiskereskedelmi, díszállat kereskedelmi forgalomba), első sorban tenyésztett növendékekből meglepően széles (néha még különböző fantázianevekkel is illetve ugyan azt a halat), ugyanakkor pont emiatt egyre gyakrabban találkozni mind a külföldi nagyobb tenyészetek, mind egyes hobbi tartók akváriumaiból kikerülő keresztezett változatokkal(pl. Kigoma X Kasanga), sőt compressiceps - calvus hibridekkel is (pl. white calvus hím x yellow chaitika compressiceps nőstény, az utódok az ivarérésig megtévesztésig hasonlítanak a nőstény szülőre, mindössze minimálisan eltérő fejformával illetve idővel az oldalukon kialakuló inkább calvus jellegű "gyémánt foltokkal". A kifejlett méretük még a hímeknél is elmarad a compressicepseknél vártaktól)! A fajhibridek ugyanakkor mivel az ősök csak a közelmúltban különültek el, nem sterilek, továbbtenyészthetők, jobb ellenálló képességükből adódóan talán még egyszerűbben is, mint a tiszta változatok!
