Xenotilapia longispinis
Xenotilapia longispinis
Poll, 1951
A Xenotilapia longispinnis leginkább a gyakrabban előforduló ornatipinnissel keverhető össze, azonban annál jóval visszafogottabb mintázatú faj, amelynek nagy szeme, ezüstösen csillogó, homogén szürke alapszíne, amelyet legfeljebb a hátvonal közelében, a kopoltyúfedő mögött helyeződő zöldesen irizáló pikkelyek szakítanak meg, könnyen megkülönböztethetővé teszik. Nevüket a hímek farkának felső, megnyúlt sugaráról kapták. Viszonylag nagy méretű, akár 15-17cm nagyságot is elérő, mély, 15-20méteres mélységekben élő halak. Meglepő viselkedésük, hogy növényekkel dúsan beültetett medencében is tarthatóak, azok tövét elkerülik, nem ásnak a közelükben. Akváriumi szaporodásuk viszonylag ritka, noha anyai szájköltő fajról van szó, amely szélsőségesen monogám viselkedést is képes folytatni, a párok egész évben együtt maradnak, az ivadékok kezdeti nevelésekor együtt működnek. Exportra ritkán kerül a fajból, mind a magasabb fogási költségek (nagy területről, mély vízből lehet csak nagyobb létszámban begyűjteni őket, a szállítást rosszul viselik, valamint küllemük miatt az érdeklődés meglehetősen csekély a fajjal szemben. Noha ivadéknevelő ösztönük fejlett, más halfajok, akár a lazacsügérek ivadékaira is veszélyt jelenthetnek, ezt tartásukkor figyelembe kell venni!
