Eretmodus cyanostictus

7-9cm
6-7cm
150L
250L

Eretmodus cyanostictus
(Boulanger 1896)

 

A gébsügéreket jelenleg 3 nembe sorolják, elsősorban a szájnyílás és a fogazat alakja alapján. Így az Eretmodusok a széles, egyenes szájnyílásuk, a 2-3 sorba rendeződő véső alakú fogazatuk alapján már az 1800as évek végén leírása, megkülönböztetésre kerültek a többi változattól. A mai álláspont szerint, 1895-ben Boulenger noha észlelte a gébsügérek közötti jelentős hasonlóságokat (a Spathodus nemet is ő írta le), e morfológiai bélyeget önkényesen kiemelve alkotta meg ezt a csoportot, amelynek valós rendszertani, fejlődéstani viszonyait csak 1980 körül kezdtek el tisztázni! Anatómiai, neurológiai, viselkedéstani, genetikai vizsgálatok azt igazolták, hogy a jelenleg ismert 3 genus egy monofiletikus csoportot alkot, vagyis Egy közös ősre vezethető vissza valamennyi tanganyika tavi gébsügér eredete! Ez a felfedezés mára már erősen kétségessé teszi az Eretmodus mellett a Spathodus és a Tanganicodus genus nevek alkalmazását is! Mivel a szóban forgó nem került először leírásra, így a törzsfejlődéstan alapú rendszerezéssel foglalkozó ichtiológusok szerint az Eretmodus isacae, Eretmodus marlieri, Eretmodus erythrodon név lenne a helyes és következetes, függetlenül attól, hogy az egyes fajok némileg más táplálékhoz, más táplálékszerzési módhoz alkalmazkodtak!

Egyelőre mind a tudományos leírásokban, mint az akvarisztikai gyakorlatban tartja magát a 3 nem elmélete, az oldalon is ezt ismertetjük.

 

Viszont, hogy ne csak az Eretmodus genus-on belül, hanem az Eretmodus cyanosticus fajhoz kapcsolódóan is boncolgassuk Boulenger leírását, ő egy zambiai típuspéldány alapján írta le a fajt, ahol is egy kéken pettyezett, meglehetősen mutatós Szülőpáros szájköltő sügért talált!

 

Már a korai időkben rámutattak arra, hogy valószínűleg nem egységes fajról van szó, mivel noha a fogazat vizsgálatok szerint a tanzániában és burundiban talált Eretmodus egyedek is ebbe a fajba tartoznak, azok kizárólag anyai szájköltők és színezetük is visszafogottabb, szürkébb, csíkjaik szélesebbek! Nézzük csak meg a Magara változatot, szinte alig láthatóak a világos keresztsávok, a hal maga majdhogynem fekete-fehér! Ennek megfelelően sokan már csak a dél-tanzán illetve zambiai partszakaszon fogható dekoratív, apró kék pöttyökkel díszített, hasoldalukon sárga keresztcsíkokat viselő sügéreket tartják Eretmodus cyanosticus-nak (mint valódi szülőpáros szájköltők), a tanzán partszakasz középső részétől északra található, valamint burundiban élő variánsokat jelenleg Eretmodus sp. North fajcsoportba sorolják (mint anyai szájköltők), míg a közép és észak-kongói, dekoratívabb, egyes változatoknál a Tanganicodusokkal nagy hasonlóságot mutató halakat Eretmodus sp. Ubwari névvel illetik. Ez utóbbi a legkevésbé elfogadott, használt elnevezés a három közül, az ide tartozó halakból meglehetősen keveset tartanak akváriumban, nem túl ismertek.

 

Az Eretmodusok tartása rendszertanuknál sokkalta egyszerűbb, minden további nélkül tarthatóak akár Tropheusok, akár Petrochromisok társaságában, vagy külön számukra berendezett medencében is. Érdekességként megfigyelték, hogy Julidochromisokkal nagyon harcisakat tudnak lenni, kölcsönösen próbálják kiszorítani egymást az akváriumból, mindez valószínűleg az élőhelyi versengésükre vezethető vissza.

 

Tanganyika-tó

Halfaj térkép

Tanganyika-tó számokban

Hosszúság: 673 km
Szélesség: 50 km
Felszíni terület: 32892 km²
Átlagos mélység: 570 m
Legnagyobb mélység: 1 470 m
Part hossz: 1828 km

Hőmérséklet: 25-26 °C
Kémhatás: 8.0-8.5 pH
Összkeménység: 18-20 gH
Karbonát keménység: 12-18 kH
Vezetőképesség: 550-600 µS/cm