A Cyphotilapia fajok morfológiailag, genetikailag meglehetősen stabilak, az új változatok, mutációk sokkal ritkábban szembeötlőek, mint akár a Tropheusok esetében. Mindemellé a nehezebb tenyészthetőségük, kisebb produkciójuk is szerepet játszhatott abban, hogy valódi akváriumi tenyészváltozatról mindmáig csak kettőről ("Widow/Panda" és "Red") beszélhetünk. A több tízezer ivadékonként mindössze egy két esetben felbukkanó pigment hiányos Leukó vagy Albínó egyedek közül is csak néhány ismert, ezek sikeres vonaltenyésztéséről mindmáig nincs tudomásunk.