Tropheus sp. Black
Tropheus sp. Black
Pierre Brichard az 1980-as években írt le egy új korábban a Tr. moorii-k közé tartozó fajt "Black Tail Tropheus" névvel, arra utalva, hogy a farok és faroknyél az egyetlen rész amely valamennyi fajnál kifejlett korban teljesen fekete marad. Ennek megfelelően noha a változatok között jelentős szín és mintázatbeli eltérések lehetnek a név találó. Az ijedt példányok farokszíne változatlan, bármennyire is fakuljon ki a test. A fajba tartozó alakok szemgyűrűjének felső része gyakran pirosas. A sp. Black Tail nevet követően Tropheus sp. aff. brichardi nevet kaptak 1988-ban Koningstól, majd sp. black néven kerültek leírásra, amely név mára már világszerte meghonosodott. Két változat az sp. Ikola és a Bemba az amelyek helyzete vitatott. Noha színezetét tekintve az Ikola teljesen beilleszthető a tanzán sp. Black-ek közé, az összes többi változattól élesen elütő testalakja más leszármazástani kapcsolatot valószínűsít. 2003-ban Schupke az sp. Black Bemba változatot a brichardi fajcsoportba helyezte, mivel egyes molekuláris biológiai markerek alapján azokhoz áll közelebb, viszont a testalkata alapján egyértelműen a back-ek közé sorolják őket ma is, felvetve annak lehetőségét, hogy esetleg a későbbiekben Alfaj szinten különböztessék meg őket (Mint 3 sp. Black Alfaj, az északiak, a tanzánok és a bemba legszűkebb rokoni köre).
A legtöbb Tropheushoz hasonlóan 12-14cm-es kifejlett kori mérettel rendelkeznek, ennél az északi populációk képviselői általában kisebbek, de ez betudható az élőhely tápanyag viszonyainak is. Az elterjedésük nem folytonos. A fő területük észak kongó és burundi vidéke, ahol is a legdélebbi populáció a Caramba foknál található. Míg egy másik több változatból álló csoportosulás Tanzánia partjainál található, itt egészen Banzától Bulu Pointig foghatóak.. Ebben hasonlítanak a Tropheus duboisikre (amelyek viszont mélyebb vízben élnek).
